jún 02

Már a Kúria vezetője is hazudni kényszerül a Bankszövetség levele miatt

Újabb hazugságon értük a Kúria vezetőjét, a nagy port kavart “Wellmann üggyel” kapcsolatban.

Dr. Darák Péter úr a Hiteles Mozgalomnak írt 2016. El. I. H. 543. számú levelében úgy próbálja védeni Dr. Wellmann Györgyöt, hogy a következőket állítja:

„A Bankszövetség megkeresésében jelzett azon problémát, hogy a Kúria egyik tanácsának eseti döntése esetlegesen nincs összhangban a 6/2013. PJE számú jogegységi határozattal, a bírói szervezetből (konkrétan a Szegedi Törvényszékről) korábban már jelezték kollégiumvezető úrnak.”

Szokásunkhoz híven ezt az ominózus Szegedi Törvényszéktől érkezett levelet is kikértük a Kúriától, hogy megtudjuk mi is az igazság, miért ért egyet a Szegedi Törvényszék a Bankszövetség nevetséges indokaival.

A levélből kiderül, hogy ilyenről szó sincs, Dr. Darák Péter valótlanul állítja, hogy a Szegedi Törvényszék az elhíresült ítéletet ellentétesnek tartja a 6/2013-as PJE-vel.

Maga a levél tárgya is „állásfoglalás kérés” , mely a Szegedi Törvényszéken kialakult ítélkezési gyakorlat helyességéről kéri a Kúria véleményét.

Kirajzolódik a levél alapján azonban egy olyan történet, amely első olvasatra hihetetlennek fog tűnni sokak számára. Ezen történet arról szól, hogy egyes bíróságok mennyire próbálják a bankok igényeit kiszolgálni a fogyasztókkal szemben és mennyire a szerződések érvényben tartása egyes bíróságok célja.

A levél alapján 2012-ben járunk, mikor is a Szegedi Törvényszék olyan „deviza alapúnak” nevezett kölcsönszerződésekkel találta magát szemben, amiben kizárólag forint összeg szerepelt.

A Törvényszék egy ilyen szerződésről a 7.G.40.324/2011/7 számú közbenső ítéletében kimondta, hogy az „nem jött létre”, mert a szerződésnek tartalmaznia kell a devizaösszeget, mivel az maga a kölcsön tárgya, így annak hiányában a felek között nem jött létre megállapodás a deviza összegében.

A másodfokú bíróság esetünkben a Szegedi Ítélőtábla, ezen Törvényszéki ítéletet a Gf.II.30.395/2012/5. számú ítéletében hatályon kívül helyezte. Az ítélőtábla ugyanis a szerződés érvényben tartása érdekében a deviza alapú konstrukciót úgy értelmezte, hogy az valójában egy „forintkölcsön értékállandósági kikötéssel”, így a szerződésben a forint összegnek kell szerepelnie, a deviza összeg meghatározása közömbös, mert a forintösszeg a szerződés lényeges eleme és nem a devizaösszeg.

A Törvényszék leveléből kiderül, hogy Szegeden ezután ezen Ítélőtáblai okfejtés alapján ítélkeztek a bíróságok és minden olyan szerződést érvényesnek ítéltek meg, amiben a forintösszeg volt kizárólag feltüntetve.

Érdekes megemlíteni, hogy a Szegedi Ítélőtábla ítéletéből az látszik, hogy 2012-ben még nem is ismerték a „kirovó-lerovó” pénznem fogalmát, ezen kifejezés meg sem jelenik az ítéletben.

Ezen előzmények után született meg a Szegedi törvényszék 13.P.21.348/2012/14. számú ítélete is, mely a Szegedi Ítélőtábla „iránymutatását” követve megállapította, hogy :

„a perrel érintett kölcsönszerződés a kölcsön tárgyát, valamint a törlesztő részleteket nem forintban, hanem svájci frankban határozza meg, ami nem felel meg a szerződéskötéskor hatályos Hpt. 213. § (1) bekezdésében foglaltaknak, ezáltal semmis.”

De a Törvényszéknek nem volt ezúttal sem szerencséje, mert a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.757/2013/3. számú ítéletében ezt a Törvényszéki ítéletet is hatályon kívül helyezte, azzal az indoklással, hogy:

„A fellebbezés annyiban alapos, hogy a perbeli kölcsönszerződés az elsőfokú bíróság által megjelölt okból az alábbiakban részletezettek szerint nem tekinthető érvénytelennek.

…az elsőfokú bíróság helyesen megállapította – deviza alapú kölcsönszerződés.

Téves viszont az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felek szerződése a Hpt. 213. § (1) bekezdésébe ütközik, s ez okból semmis, mivel nem tartalmazza forintban a szerződés tárgyát, azaz a kölcsön összegét és a törlesztő részleteket. A deviza alapú kölcsönszerződés esetén ugyanis – a fent részletezettek szerint – a szerződés tárgya, vagyis a hitelező által folyósítandó kölcsön összege és az adós tartozása, azaz a törlesztőrészletek összege egyaránt a kirovó pénznemben kell, hogy meghatározásra kerüljön. Ez pedig jelen esetben megtörtént: a szerződésben egyértelműen rögzítésre került, hogy a folyósítandó kölcsön összege 38 650 svájci frank, a törlesztő részeltek összege pedig a türelmi idő alatt 196,63 svájci frank, majd ezt követően 1912,93 svájci frank. „

Ahogy most sokan csak pislognak, hogy ilyen egyáltalán előfordulhat a magyar bíróságokon, úgy érezhették magukat a Szegedi Törvényszék bírái is. Joggal kérdezhette magától a Szegedi Törvényszék, hogy ez itt most a „van kalapja, nincs kalapja” szindróma?

Vajon mi okozta ezt a nagy „pálfordulást” a Szegedi Ítélőtáblán?

A válasz egyszerű a 6/2013 számú jogegységi határozat, amely kimondja, hogy:

„A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.”

Ezek után a Szegedi Törvényszék is elkezdett igazodni a 6/2013-as jogegységi határozathoz.

Ez a levélíró dr. Lakatos Péter úr ítéleteiben is visszaköszön (két találomra letöltött ítélete is szó szerint ugyanazt az indoklást tartalmazza 7.P.20.917/2013/12. , 7.P.20.243/2013/18.) :

„Semmis az a lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza a szerződés tárgyát (Hpt. 213. § (1) bekezdés a/ pontja).

A deviza alapú vagy devizában nyilvántartott kölcsönszerződések esetében a bírói gyakorlat kétféle értelmezést, minősítést alkalmaz.

Az egyik szerint az valójában forint kölcsön, értékállandósági kikötéssel, amely utóbbi a deviza/forint árfolyamának törlesztéskori állapotából ered.

A másik felfogás szerint valós deviza kölcsön nyújtás történik, azonban egyidejűleg a kölcsönvevő a hitelintézet által nyújtott devizát átváltja forintra, azaz eladja azt a hitelintézetnek, aki a folyósításkor az aktuális vételi árfolyamon számított forint ellenértéket szolgáltatja a kölcsönvevőnek. A hitel törlesztésekor ennek fordított folyamata játszódik le, miután a hitelintézet devizában tartja nyilván és valójában devizában nyújtotta a hitelt, ezért devizában kell törleszteni, azonban az adós nem rendelkezik a törlesztéshez szükséges devizával, ezért a törlesztés két műveletet és jogcselekményt tartalmaz. Az adós forintért devizát vásárol a hitelintézettől és így törleszti aktuális részletét, immár devizában.

Bármelyik szerződés minősítést fogadjuk el, az eredmény azonos: A szerződés tárgya, azaz a folyósított kölcsön összege a folyósítás időpontjában aktuális devizavételi árfolyam alapulvételével meghatározható devizában, miután a forintban meghatározott kölcsönösszeg kerül folyósításra és annak deviza ellenértékét határozza meg erre az időpillanatra a hitelintézet. A számítás módját, metódusát a szerződés, illetve az annak részét képező üzletszabályzat tartalmazza, ezért a kikötés nem ütközik jogszabályba, nem tekinthető meghatározatlannak a szerződés tárgya.

A Kúria 6/2013. PJE határozata 1. pontjában írtak szerint a perbeli szerződés, devizaszerződés, a felperes pénztartozását devizában határozták meg (kirovó pénznem),míg azt a feleknek – egyaránt – forintban (lerovó pénznem) kellett teljesíteniük.”

Igen, hihetünk a szemünknek ismét.

A bíró úr szerint a 6/2013-as PJE-ben kifejtettek vagyis, hogy:

A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában.

Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.

Azt jelentik, hogy:

„A szerződés tárgya, azaz a folyósított kölcsön összege a folyósítás időpontjában aktuális devizavételi árfolyam alapulvételével meghatározható devizában, miután a forintban meghatározott kölcsönösszeg kerül folyósításra és annak deviza ellenértékét határozza meg erre az időpillanatra a hitelintézet.

…nem tekinthető meghatározatlannak a szerződés tárgya.

Mindezen előzmények után 2015 decemberében találkozott a Szegedi Törvényszék a Kúria elhíresült ítéletével, ami még jobban elbizonytalanította a bíró urat.

Valóban igaz lenne-e az, hogy az eddig követett Törvényszéki ítélkezési gyakorlatukkal óriási problémák vannak?

Mi a lényeges elem a deviza alapú kölcsön konstrukcióban?

Létre nem jöttnek tekintendő-e a szerződés, ha a szerződésből nem számítható ki a pontos devizaösszeg, mert az majd csak a folyósításkor válik kiszámíthatóvá?

A meghatározott nem szinonimája a meghatározhatónak?

Emiatt fordult a Kúriához levélben és kért állásfoglalást a Szegedi Törvényszék, hogy miként kell helyesen értelmezni a továbbiakban a „deviza alapú kölcsön” definicióját, nem amiatt, amit Dr. Darák Péter úr levelében állított.

Kimondhatjuk, hogy tévedtek a Szegedi Törvényszéken, mikor ítéleteikben a devizaösszeg „folyósításkori meghatározhatóságát” a devizaösszeg „szerződéskötéskori meghatározottságának” értékelték, mert a 6/2013-as számú jogegységi határozat és az elhíresült Kúria ítéletet is azt rögzíti, hogy a devizaösszegnek a szerződéskötéskor kell kiszámíthatónak lennie és nem elég, ha majd a folyósítás napján válik kiszámíthatóvá a kölcsön devizaösszege.

A Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.757/2013/3. számú ítélet figyelembe véve, mely a 6/2013-as számú PJE után született, még akkor is egyértelmű a dolog, ha a Kúria ítéletét figyelmen kívül is hagyjuk.

A deviza alapú kölcsönszerződés esetén a szerződés tárgya, vagyis a hitelező által folyósítandó kölcsön összege és az adós tartozása, azaz a törlesztőrészletek összege egyaránt a kirovó pénznemben kell, hogy meghatározásra kerüljön…

A szerződés tárgyát a (kölcsön összegét) a szerződéskötéskor kell meghatározni…..Deviza alapú szerződéseknél a kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből következik, hogy – attól az elméleti lehetőségtől eltekintve, amikor a szerződéskötés és a teljesítés időpontja megegyezik – a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy a kötelezett teljesítsen. A szerződéskötéskor nem ismert ugyanis a felek előtt, hogy a teljesítés időpontjában miként fog alakulni a kirovó és a lerovó pénznem egymáshoz viszonyított árfolyama, s hogy ehhez képest az átszámítás eredménye hogyan fog alakulni. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti (6/2013 Polgári jogegységi határozat 1. pont).

A másik kérés, amit a levél felvet, hogy Kúriai ítélet és a 2012-es Szegedi Ítélőtáblai ítélet eltérően értékeli az „értékállandósági kikötés” jogszerűségét.

Ez az ellentmondás azonban az adott esetre vetítve irreleváns, mert nem hozható összefüggésbe a 6/2013-as számú jogegységi határozattal, lévén abban nem szerepel utalás az értékállandósági kikötésre és ezen felvetés érdemben nem is befolyásolja a kölcsön tárgyának, összegének meghatározását.

Budapest, 2016. június 2.

Hiteles Magyarok Fóruma

Érdekvédelmi Egyesület

A Szegedi Törvényszék levele ezen a linken olvasható:

http://hitelesmagyar.com/media/kunena/attachments/44/2016.El.IV.H.9.05.31.Mellklet.pdf

Posted in Bírósági ítéletek, Szerződések | Tagged , , , , , , , | Már a Kúria vezetője is hazudni kényszerül a Bankszövetség levele miatt bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
máj 31

Deviza alapú a szerződés, ha nem ütközik a Ptk. 523. § (1) bekezdésébe állítja a Bankszövetség

“Szerződéskötéskor kiszámítható” == “A jövőben kiszámíthatóvá váló”

A Bankszövetség szerint, ezen két kifejezés azonos jelentéssel bír!

A Kúria sokunk által várt új jogegységi döntés valójában arról fog szólni, hogy a “kiszámítható” és a “kiszámíthatóvá váló” szavak szinonimaként értelmezhetőek-e.

A Bankszövetség ugyanis, újra a fogalmak keverésével (melyet már rég megszoktunk pl: hitel-kölcsön, átváltás-átszámítás) próbálja igazolni saját állításait a Dr. Wellmann Györgynek írt levélben.

Érvelésük alapja az időtlenség, melyben a jelen, a jövő, a múlt egyetlen közös pillanatban fókuszálódik, a szerződés érvényességének érdekében.A “került” és a “kerül” szavak , a “jelenben kiszámítható” és a “jövőben kiszámíthatóvá váló” kifejezések egységes értelmezést nyernek.Ők maguk a hírnökök, a “12 majom” című sorozatból, akik az időt egy örökkévalóságig tartó pillanatba kívánják sűríteni.

Részlet a Bankszövetség leveléből:

„Az ítélet megállapításai szerintünk ellentétesek a bíróságokra kötelező 6/2013. számú PJE rendelkezéseivel.”

“a kölcsön összege forintban került ugyan meghatározásra, de maga a szerződés is…..tartalmazza, hogy devizában megállapított…kölcsönről van szó, mégpedig a folyósítás napján érvényes, a Hitelező által alkalmazott devizavételi árfolyamon kerül a kölcsönösszeg meghatározásra, tehát a kölcsön összege pontosan kiszámítható módon lett megállapítva. Amennyiben a kölcsönadott deviza összeg, a folyósított forint összeg, illetve a fizetendő forintban meghatározott törlesztőrészletek egyértelműen kiszámíthatóak a szerződés rendelkezései alapján, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a Ptk 523 § (1) bekezdésébe. A kölcsönösszeg meghatározása szerint tehát a szerződés devizakölcsön szerződés, a fennálló tartozás devizában áll fenn.”

 

A levél alapján látható, hogy a Bankszövetség előtt is világos, hogy amennyiben a szerződéskötés időpontját vesszük a jelennek, akkor a forintösszeg a múltban került meghatározásra, míg a kölcsön devizaösszege, majd a jövőben (a folyósítás napján) kerül megállapításra.

Szerződéskötéskor a devizaösszeg viszont még nem számítható ki a jövőbeni (folyósításkori) árfolyam ismeretének hiányában.

A 6/2013-as jogegységi határozat III.2 pontjának azon része, melyre a Bankszövetség, mint a deviza alapú kölcsön konstrukcióját definiáló részre hivatkozik, az a rész alpontokban szedve (a-f pont) a szerződéses konstrukciót kizárólag egy-egy konkrét esetleges érvénytelenségi ok szerint vizsgálja.

Maga az III.2 a, pontja is “JOGSZABÁLYSÉRTÉSRŐL” és nem a “deviza alapú konstrukció” definiálásáról, valamint a kiszámíthatóságról és nem a kiszámíthatóvá válásról szól.

 

6/2013 PJE III.2 pont:

“A jogegységi határozat …. alkalmas ….. annak elemzésére, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés 1. pontban ismertetett konstrukciója polgári jogi szempontból érvényes-e.

A perekben az egész szerződés érvénytelenségét eredményező érvénytelenségi okként szoktak hivatkozni a szerződés jogszabályba ütközésére, nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközésére, uzsorás jellegére, valamint arra, hogy a szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányul, illetve színlelt.

a) Maga a deviza alapú kölcsönszerződés konstrukciója nem ütközik jogszabályba.

A perekben gyakori érvelés, hogy azért jogszabálysértőek a deviza alapú kölcsönszerződések, mert a kölcsön összege nem került tételesen, pontosan, összegszerűen meghatározásra…..

….Amennyiben a kölcsönadott deviza összeg, a folyósított forint összeg, illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztő részletek egyértelműen kiszámíthatók a szerződés rendelkezései alapján, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a Ptk. 523. § (1) bekezdésébe.

b.) A deviza alapú kölcsönszerződés konstrukciója nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe.

c) A deviza alapú kölcsönszerződés, önmagában a szerződéses konstrukció miatt, uzsorás szerződésnek sem minősíthető.”

 

A Bankszövetség levelének talán egyik legfontosabb megállapítása, melyet a PJE III.2. a. pontjára hivatkozva tesz a Bankszövetség, hogy:

“A kölcsönösszeg meghatározása szerint tehát a szerződés devizakölcsön szerződés, a fennálló tartozás devizában áll fenn.”

Figyelmen kívül hagyja a Bankszövetség, hogy a 6/2013-as PJE alapján, nem azt a konstrukciót nevezzük deviza alapú kölcsönnek, amely nem ütközik a  Ptk. 523. § (1) bekezdésébe, hanem azt,  amit a PJE III.1-es pontjában definiál, ahogy erre a maga a PJE is utal:

„….. a deviza alapú kölcsönszerződés 1. pontban ismertetett konstrukciója …….„

A jogegységi határozat III.1 pontja így definiálja a „deviza alapú kölcsön” konstrukciót:

“A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg. A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből szükségszerűen fakad, hogy a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás (szerződéskötéskor nem is szükségszerűen ismert) pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti.

Ezen megalapozott jogi tényekre figyelemmel állítja a Hiteles Magyarok Fóruma Érdekvédelmi Egyesület azt, hogy a devizaösszegnek már a kölcsönszerződés időpontjában rögzítésre kell kerülnie, de legalábbis a kiszámíthatóságnak, már a szerződéskötéskor fenn kell állnia és nem elegendő, ha a devizaösszeg, majd csak kiszámíthatóvá fog válni a szerződés rendelkezései alapján egy későbbi, a szerződés megkötésekor még nem ismert időpontban. A kiszámítható és a kiszámíthatóvá válik, ugyanis nem szinonimák a magyar nyelvben.

Posted in Szerződések | Tagged , , , , , , , | 2 Comments
máj 14

A Bankszövetség perindítási hullámtól tart (jogosan), ez is kiderült a Kúriának írt levelükből.

Kikértük a Bankszövetség Dr. Wellmann György úr részére írt levelét, hogy megtudjuk miért is tartják tévesen jogegységi határozat ellenesnek azt a Kúria Pfv.I.21.156/2015 számú ítéletét, amely Forintkölcsönnek mond ki egy, a bank által „deviza alapúnak” nevezett szerződést.

A levélből kiderül, hogy a Bankszövetség perindítási hullámtól tartva, kérte Dr. Wellmann Györgyöt, tegyen meg mindent ennek elkerülése érdekében. A Kúria Polgári Kollégiumának vezetője ezután terjesztette elő új jogegységi döntés iránti indítványát.

Első e témával foglalkozó cikkünkben (itt elolvashatja) megírtuk, csak akkor lehetséges a Kúria ítéletét ellentétesnek titulálni a 6/2013-as számú jogegységi határozattal, ha pár mondatot kiragadva a határozatból, azt önhatalmúan és jogilag teljesen megalapozatlanul szándékosan félreértelmezzük.

Ez a rész pedig a PJE következő része:

„Amennyiben a kölcsönadott deviza összeg, a folyósított forint összeg, illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztő részletek egyértelműen kiszámíthatók a szerződés rendelkezései alapján, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a Ptk. 523. § (1) bekezdésébe.”

A levél birtokában kijelenthetjük, hogy nem tévedtünk.

A Bankszövetség levele ugyanis pont ezt teszi, szándékosan félreértelmezi a jogegységi határozatot a bankok érdekében.

„Az ítélet megállapításai szerintünk ellentétesek a bíróságokra kötelező 6/2013. számú PJE rendelkezéseivel.”

Majd kifejti, amit már sejteni lehetett, hogy a szerződés deviza alapú szerződés, mert a PJE III.2 pontjában kifejtettek szerint megfelel a Ptk. 523. §-ában írtaknak.

A Bankszövetség szerint ugyanis minden szerződés, ami megfelel a Ptk. 523. §-ának, az érvényes és deviza alapú!!!!

Pedig a Bankszövetség által idézett rész után a Kúria így folytatja:

„Nem maga a szerződéses konstrukció, hanem a konkrét megkötött fogyasztási (2005. január 1-jétől a fogyasztási-, lakossági) kölcsönszerződés ütközik jogszabályba, ha nem felel meg a Hpt. 213. § (1) bekezdés a)-g) pontjai szerinti feltételeknek.„

 

Azzal sem foglakozik a Bankszövetség, hogy a 6/2013-as számú PJE nem az általa hivatkozott III.2., hanem a III.1. pontjában definiálja a „deviza alapú kölcsön” konstrukciót.

Erre maga a PJE is utal. A III.2. pont első mondata ez:

„A jogegységi határozat egyedi szerződések, szerződési rendelkezések érvényességének vizsgálatára nem alkalmas, hanem csak annak elemzésére, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés 1. pontban ismertetett konstrukciója polgári jogi szempontból érvényes-e.„

Vagyis a Bankszövetség állításával szemben a jogegységi határozat nem a III.2, hanem a III.1 pontjában definiálja, hogy mi tekinthető deviza alapú kölcsön konstrukciónak.

A jogegységi határozat III.1 pontja valóban definiálja a „deviza alapú kölcsön” konstrukciót:

„A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.”

A jogegységi határozat III.1-es pontja tehát előírja, hogy deviza alapú konstrukció esetén a deviza összegnek a szerződéskötés időpontjában rögzülni kell!!

Vagyis a Bankszövetség értelmezésével ellentétben a III.2 pontjában írt kiszámíthatóságot a III.1 pontban kifejtettek alapján úgy kell tekinteni, hogy az már a szerződéskötéskor fennáll.
(Vagyis a szerződés már egy szerződéskötéskor ismert árfolyamra hivatkozik a szerződésben megtalálható forint összeg mellett. Nem egy jövőben ismertté váló árfolyamra.)
Ekkor valóban rögzítettnek tekinthető a deviza összeg.

Mindezek fényében nem is érthető, hogy Dr. Wellmann György, hogyan érthet egyet a Bankszövetség dilettáns, Önös érdekű levelében foglaltakkal.

Ezek után felvetődik a kérdés, hogy Dr. Wellmann György alkalmas-e a történtek után a Kúria Polgári Kollégiumának vezetésére.

Budapest, 2016. május 13.

Hiteles Magyarok Fóruma

Érdekvédelmi Egyesület

A Bankszövetség levelét itt olvashatja:

http://hitelesmagyar.com/media/kunena/attachments/44/2016.El.IV.H.9.mellklet.pdf

Posted in Bírósági ítéletek, Szerződések | Tagged , , , , , , , , | A Bankszövetség perindítási hullámtól tart (jogosan), ez is kiderült a Kúriának írt levelükből. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
máj 11

Ezért nem mondhat IGEN-t a Kúria jogegységi tanácsa Dr. Wellmann György indítványában szereplő kérdésre

Előző cikkeinkben már kifejtettük, hogy a 6/2013.-as számú jogegységi határozat vagy épp a Pfv.I.20.226/2014/8. számú ítélet alapján, miért nem lehet érvényes és deviza alapú is egyben egy olyan szerződés amelyben a kölcsön összege kizárólag forintösszegben szerepel, lássuk most mi a legnagyobb probléma – mely eddig Dr. Wellman Györgynek nem jutott az eszébe – az olyan szerződésekkel melyben kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegét pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza, hogy a konstrukció a nem DEVIZA->FORINT átszámítást, hanem FORINT->DEVIZA átszámítást kíván.

Ez elsőre nem is tűnik nagy problémának, viszont ilyen esetben abba a problémába ütközünk, hogy míg a DEVIZA->FORINT átszámításhoz a szerződés (utóbb a Kúria 2/2014-es számú jogegységi határozata) meghatározza az alkalmazandó deviza árfolyamot, addig a FORINT->DEVIZA átszámításánál hiányzik az alkalmazandó árfolyam.

Ennek hiányában pedig nem beszélhetünk érvényes vagy akár érvényesen létrejött szerződésről.

Mint tudjuk a Kúria tisztességtelennek mondta ki a banki eladási és vételi árfolyamok alkalmazását, ez az összes deviza alapú kölcsönszerződés érvénytelenségét okozta volna, az átszámítási árfolyamok hiánya miatt,  de a 2/2014-es jogegységi határozat a szerződések érvényben tartása végett kimondta, hogy a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama vált a szerződés részévé.

De ez kizárólag egy esetben érvényesül, mégpedig DEVIZA->FORINT átszámítás esetén,amikor a tartozás összege a szerződésben deviza összegben rögzül(ezért írja ezt kogensen elő a 6/2013. PJE), mert ahogy a 2/2014-es számú jogegységi határozat ki is fejti:

“A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent. E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett az Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe.”

“Az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésének az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ítéletben kifejtett értelmezése szerint, amennyiben a szerződés a tisztességtelen szerződési feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog diszpozitív rendelkezése helyettesíti. A magyar jog vonatkozó diszpozitív rendelkezését a Ptk. 231. § (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez pedig nem a pénzügyi szolgáltatók deviza vételi, eladási vagy közép árfolyama, hanem a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama.”

Amennyiben a Dr. Wellmann György által előterjesztett kérdésre a Kúria igennel válaszol, akkor arra a problémára, kellene megoldást találnia a jogegységi tanácsnak többek között, hogy a FORINT->DEVIZA átszámítás milyen árfolyamon történjen.

kölcsön összege ugyanis ez esetben forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegének meghatározásához pedig amit a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazna, a pénzügyi intézménynek FORINT->DEVIZA átszámítást kell elvégeznie, de ez nem teljesíthető a felek ugyanis nem állapodtak meg az alkalmazandó árfolyamokban.

A szerződésben meghatározott vételi-eladási árfolyamok ugyanis tisztességtelenségük miatt nem használhatóak ezt a Kúria a 2/2014.-es jogegységi határozatában kimondta, de nem létezik diszpozitív törvényi szabályozás sem FORINT->DEVIZA átszámításra, így a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama sem használható, az nem válhat a szerződés részévé ilyen esetekben.

Ha a szerződés kizárólag forint összeget tartalmaz, nem nehéz belátni, hogy a Ptk. 231. § (2) bekezdése nem alkalmazható, mert hiányzik a törvényben előírt “más pénznemben meghatározott tartozás” melyet a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani.(forint összeget pedig nem kell átszámítani forintra)

Ennek jobb megértéséhez ajánljuk közel 2 éve írt cikkünket:

http://hitelesmagyar.com/index.php/hireinkuj/128-kincs-ami-nincs

Így viszont a szerződés nem szimplán érvénytelen, hanem a felek megállapodásának (átszámítási árfolyamok) hiányában létre sem jöttnek fog minősülni jogilag.

A fent kifejtett érvek alapján kíváncsian várjuk a Kúria határozatát.
Hiteles Magyarok Fóruma
Érdekvédelmi Egyesület

Posted in Bírósági ítéletek, Szerződések | Tagged , , , , , , , , , | Ezért nem mondhat IGEN-t a Kúria jogegységi tanácsa Dr. Wellmann György indítványában szereplő kérdésre bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
máj 07

A Bankszövetség kérésére már készül is az új, minden felülíró jogegységi döntés

Eddig csak sejtéseink voltak arról, hogy mit tartalmazott a Pfv.I.21.156/2015 számú Kúria ítéletet valótlanul a 6/2013 számú jogegységi határozattal ellentétesnek tituláló Bankszövetség számonkérő levele, mely után megszületett a nagy port felkavaró Dr. Wellmann György által írt és napvilágra került bocsánatkérő válasz a Kúria részéről.

Most már tudható, hogy a Bankszövetség levele azt kéri számon a Kúrián, hogy a  Pfv.I.21.156/2015 számú Kúria ítéletében megfogalmazottakkal ellentétben , miért nem elegendő a deviza alapú kölcsön konstrukció érvényességéhez az, ha a szerződés kizárólag forint összeget tartalmaz, mivel a kölcsön deviza összegéről az adós majd a bank által a folyósítás után megküldött értesítőlevélből vagy egyéb dokumentumból úgyis tudomást szerez.

Ezt támasztja alá a Kúria tegnapi közleménye, melyből kiderül, hogy Dr. Wellmann György úr a levélváltás óta gőzerővel dolgozik azon, hogy megszülessen egy újabb a Bankszövetség elvárásainak az eddigieknél is jobban megfelelő jogegységi határozat.

El is készült a kérdés, melyről jogegységi döntést kellene hozni, mégpedig:

„Érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül-e az a szerződés, amelyben a forintban folyósítandó kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegét pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza?

A kérdés egyben rávilágít arra, hogy Dr. Wellmann György Bankszövetségnek írt válaszlevelének valóságtartalma NULLA.

Válaszlevelében Dr. Wellmann György a Bankszövetség véleményét osztva valótlanul állítja, hogy a Pfv.I.21.156/2015 számú Kúria ítéletet a  6/2013 számú jogegységi határozattal ellentétes.

 

De lássuk miről is van szó, részlet a 6/2013 számú PJE-ből :

1. A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem).

A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg. A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből szükségszerűen fakad, hogy a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás (szerződéskötéskor nem is szükségszerűen ismert) pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti.

Most már világos mindenki számára, hogy a Bankszövetség és Dr. Wellmann György problémája nem abból adódik, hogy a Pfv.I.21.156/2015 számú Kúria ítéletet ellentétes lenne a jogegységi határozattal, hanem éppen abból, hogy az ítélet a jogegységi határozatnak megfelelve kimondta, hogy a deviza alapú konstrukció lényege és az érvényesség szempontjából elengedhetetlen feltétele, hogy a szerződéskötés időpontjában a tartozás összegének a kirovó pénznemben kell rögzítésre kerülnie a szerződésben.

Amennyiben a szerződésben nem szerepel konkrét kirovó összeg, akkor nem beszélhetünk deviza alapú konstrukcióról, lerovó-kirovó pénznemről, effektivitási kikötésről, mert lerovó pénznemben kirótt tartozásról se Gárdos István, se Bátor Viktor, de még Szladits Károly sem írt soha egyetlen értekezésében sem.

A banki szerződések nagy százalékában viszont, a deviza(kirovó pénznem) összeg nem került rögzítésre a szerződésekben, mert a szerződések maximum, egy forint(lerovó pénznem) összeget tartalmaznak, azt sem „kölcsön összeg” megnevezéssel, hanem sokszor, mint „finanszírozási igény”.

Az az igény a Bankszövetség részéről, hogy a deviza alapú szerződések érvényességéhez elégséges legyen, ha a szerződésben egy forint összeg szerepel érthető, de nem méltányolható, már csak azért sem, mert pont a Bankszövetség megrendelésre készült cikk az alapja az általuk most támadott deviza összeg meghatározását előíró konstrukciónak. A cikk szerzői  GÁRDOS ISTVÁN–NAGY ANDRÁS és a Hitelintézeti szemle tizenkettedik évfolyam 5. számában jelent meg.

Részlet a cikkből:

A pénztartozás mértékének meghatározása a kirovó összeg meghatározásával történik, az így meghatározott fizetési kötelezettséget kell a lerovó pénznemmel teljesíteni. Minden fajlagos dologszolgáltatás meghatározása két elem révén lehetséges: meg kell határozni a szolgáltatandó dolog fajtáját és mennyiségét. A kirovó összeg meghatározása tehát a kirovó pénznem és az abban kifejezett összeg meghatározása révén történik. A tartozás pénznemének (a kirovó pénznemnek) a meghatározása a szolgáltatás meghatározásának szükségszerű eleme, a lerovó pénznemről azonban nem szükségszerű rendelkezni, hiszen azt a törvény meghatározza.”

Hogyan fogalmazódhat meg a Bankszövetségben és Dr. Wellman Györgyben egy olyan felvetés, hogy ha a kirovó pénznemnek a meghatározása, a szolgáltatás meghatározásának szükségszerű eleme, magáról a forintösszegről viszont nem is szükséges rendelkezni a szerződésben, akkor érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősülhet egy olyan szerződés is, amelyben a kölcsön összege kizárólag forintban van megjelölve

Ennek ellenére Dr. Wellmann György jelenleg minden megtesz azért, hogy azt irányítása alatt álló Kúria polgári kollégium bíráit befolyásolva, a bankszövetség igényeit kiszolgálva egy jelenleg irányadó jogegységi ítélettel ellentétes új jogegységi döntést hozzanak meg.

Ez történik ugyanis, ha Dr. Wellmann György utasítására kimondja a jogegységi tanács, hogy:

„A 6/2013. szám jogegységi határozattal ellentétben, mely szerint az adós tartozása egy a kirovó pénznemben minden esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzülő meghatározott összeg, ezentúl akkor is érvényes lesz a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés, ha a szerződés tartalmaz egy forint összeget, a szerződés devizaösszegét pedig egy a pénzügyi intézmény által a folyósítás után küldött külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza”.

Egy ilyen jogegységi döntés meghozása azt is eredményezné, hogy a jogegységi tanács, minden eddig meghozott bírósági ítélettel ellentétes jogegységi határozatot hozna.

Nézzünk pár eddigi döntést a kérdés tükrében:

Érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül-e az a szerződés, amelyben a forintban folyósítandó kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegét pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza?

BH2014. 276.
[23] Tekintettel arra, hogy a peres felek csupán a törlesztőrészlet kiszámításának és közlésének módjáról állapodtak meg, amely azonban nem egyenlő a törlesztőrészlet meghatározásával, lényeges tartalmi elem hiányában a kölcsönszerződés érvényes létrejötte nem állapítható meg.

Pfv.I.20.266/2014/8.szám
Az adott esetben nem jött létre a felek között a törlesztő részlet havi összegét tartalmazó kétoldalú írásbeli megállapodás: az alperes által utólagosan megküldött értesítőlevél – a felperes írásbeli elfogadó-nyilatkozatának hiánya miatt – nem tekinthető kétoldalú írásbeli megállapodásnak, még ha a szerződő felek az értesítőlevelet a szerződés kiegészítésének, illetve a szerződés elválaszthatatlan részének tekintették. A felperes ugyan elfogadta, hogy fizetési kötelezettségét az értesítőlevélben előírtak szerint köteles teljesíteni, és egy ideig teljesített is, a ráutaló magatartás azonban nem pótolja a felek írásbeli megállapodását.


Azt hiszem ezzel meg is kaptuk a választ Dr. Wellman György által feltett kérdésre.

Amennyiben ezt az abszurd és már-már vicc kategóriába tartozó kérdést a Bankszövetség igényeinek megfelelően mégis jogegységi határozatba foglalná a Kúria jogegységi tanácsa, akkor elmondhatjuk, hogy Magyarországon megszületik az első olyan jogegységi határozat, mely úgy egységesíti az joggyakorlatot, hogy minden addig meghozott ítélettel ellentétes.

Csak remélhetjük, hogy a Kúria jogegységi tanácsának bíráiban még van annyi tisztesség, hogy amennyiben jogegységi határozatot hoznak a feltett kérdésben, az a szerződések létre nem jöttét, de minimum érvénytelenségét fogja kimondani az érvényessé nyilvánítás lehetősége nélkül.

Hiteles Magyarok Fóruma Érdekvédelmi Egyesület

2016. május 7.

Posted in Bírósági ítéletek, Szerződések | Tagged , , , , , , | A Bankszövetség kérésére már készül is az új, minden felülíró jogegységi döntés bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
ápr 29

Máris jön az újabb jogegységi a Bankszövetség kérésére?

Az elmúlt héten napvilágot látott „Wellmann levél” után néhány nappal – melyben Dr. Wellmann György a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője sajnálatát fejezi ki a Bankszövetség felé, mert az irányítása alatt álló egyik tanács olyan döntést hozott, ami nagy riadalmat keltett a Bankszövetségen belül – máris arról olvashatunk, a hirado.hu oldalán, hogy a Dr. Wellman György vezette polgári kollégium május 5-én ülést tart annak megvitatására, szükséges-e újabb jogegységi eljárás a devizaalapú kölcsönszerződésekről.

Mert a Kúria közlése szerint, „Az utóbbi időben újabb értelmezést igénylő kérdések fogalmazódtak meg a bírói gyakorlatban.”

Véleményünk szerint a pontos közleménynek így kellett volna, hangzani:

„A Bankszövetség megkeresése után, Dr. Wellmann György a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője rendkívüli ülést hívott össze május 5.-ére, mert „az utóbbi időben olyan igények fogalmazódtak meg Bankszövetségben”, melyek teljesítéséhez új jogegységi eljárás lefolytatása válik szükségessé.”

De az is elképzelhető, hogy a két ügy nem kapcsolódik egymáshoz és mindez csak a véletlenek furcsa összjátéka, ezt mindenki döntse el saját maga.

 

Posted in Bírósági ítéletek | Tagged , , , , , , | Máris jön az újabb jogegységi a Bankszövetség kérésére? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
ápr 27

Nyílt levél Nagy László Nándor úr részére a valasz.hu oldalon megjelent félrevezető cikkével kapcsolatban.

Tisztelt Nagy László Nándor úr!

Értetlenül állunk a valasz.hu internetes oldalon megjelent „Begorombultak a devizahiteles ügyvédek” címmel megjelent cikke előtt, mely teljesen félrevezető és szöges ellentétben áll az ügyben eddig világossá vált tényekkel.

Ön a cikkben a nem kevesebbet állít, minthogy:

„Mindez tehát azt jelenti, hogy a Kúria bírója nem hozhatott volna a jogegységi határozattal ellentétes ítéletet, azaz Wellman György levelének azon kijelentése, hogy „az érintett ítélkező tanács a jövőben igazodni fog a jogegységi határozathoz és az azon alapuló kúriai ítélkezési gyakorlathoz”, épp nem arról szól, hogy a bíró törvényellenesen megígéri a Bankszövetségnek, hogy a jövőben rájuk nézve hátrányos ítéletet nem hoznak, hanem arról, hogy a kollégiumvezető azt „ígéri meg”, hogy az adott bíróság többé nem fogja megsérteni a hatályos törvényeket.

A Kúria jogegységi döntése szerint deviza alapú kölcsönnél vagy a kölcsön összegét kellett devizában meghatározni, de az is ugyanígy elfogadható, ha a kölcsön összegét nem devizában határozták meg, ám ehhez egyértelműen hozzárendelték, hogy a forintban meghatározott kölcsön összegének devizában való megállapítása milyen árfolyam mellett, mikor történik (jellemzően a folyósítás napján a hitelt nyújtó bank deviza vételi árfolyama volt az irányadó).

Kérdéseink a következők, Ön a jogegységi határozat mely része alapján teszi a következő megállapításokat?

1.

Dr. Wellmann György úr állításán túl, mire alapozza Ön, azt hogy a Kúria tanácsa törvényt sértett ítéletével és a Pfv.I.21.156/2015 számú ítélet ellentétes a jogegységi határozattal?

A  Pfv.I.21.156/2015 számú ítéletnek pontosan mely része, megállapítása ellentétes a jogegységi határozattal?

a kollégiumvezető azt „ígéri meg”, hogy az adott bíróság többé nem fogja megsérteni a hatályos törvényeket.

2.

A 6/2013. számú jogegységi határozat mely részében található az az állítás, hogy a „deviza alapú kölcsön” meghatározás vonatkozik az ön által tényként közölt megállapításra?

de az is ugyanígy elfogadható, ha a kölcsön összegét nem devizában határozták meg, ám ehhez egyértelműen hozzárendelték, hogy a forintban meghatározott kölcsön összegének devizában való megállapítása milyen árfolyam mellett, mikor történik

A 6/2013. számú jogegységi határozat az Ön állításával ellentététben ugyanis nem mondja ki, hogy a deviza alapú kölcsönnek nevezett konstrukció esetén elegendő a kölcsön összegét egzakt módon (összegszerűen) forintban meghatározni a szerződésben és elég, ha a deviza összeg közvetett módon kiszámítható.

A jogegységi határozat indoklása az Ön állításával ellentétben szó szerint a következőt tartalmazza:

„A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg. A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből szükségszerűen fakad, hogy a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás (szerződéskötéskor nem is szükségszerűen ismert) pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti.

Vagyis ahhoz, hogy deviza alapú kölcsön konstrukcióról beszélhessünk a jogegységi határozat szerint, a kölcsön (tartozás) összegének (tárgyának) a szerződéskötés időpontjában a kirovó (deviza) összegben rögzítésre kell kerülnie.

Az ön által közölt megállapítás, csupán akkor lenne igazolható, ha a jogegységi határozatban szereplő egyik részt a szövegkörnyezetéből kiragadva, önhatalmúan félre értelmeznénk.

Ez a rész a következő:

„A perekben gyakori érvelés, hogy azért jogszabálysértőek a deviza alapú kölcsönszerződések, mert a kölcsön összege nem került tételesen, pontosan, összegszerűen meghatározásra.

A másik szokásos meghatározási mód az, hogy a kölcsönt forintban határozzák meg, de a  szerződés egyéb rendelkezéseiből következően egyértelmű, hogy a kölcsön devizában kerül megállapításra, a szerződésben meghatározott időpontban az ott meghatározott pénzintézet deviza vételi árfolyama figyelembe vételével, és ezt az összeget, valamint annak járulékait kell az adósnak forintban visszafizetnie a mindenkor irányadó eladási árfolyamon számítva. Egyik meghatározási mód sem sérti a Ptk. 523. §-ában írtakat. Nem szükséges ugyanis, hogy maga a kölcsönadott, folyósított összeg, illetve a törlesztések összege tételesen szerepeljenek a szerződésben, hanem az is elégséges, ha azok kiszámítható módon vannak meghatározva. Amennyiben a kölcsönadott deviza összeg, a folyósított forint összeg, illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztőrészletek egyértelműen kiszámíthatók a szerződés rendelkezései alapján, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a Ptk. 523. § (1) bekezdésébe.”

Pár mondatot kiragadva ebből a részből valóban úgy tűnhet, ahogy Ön is állítja, vagyis, hogy a jogegységi határozat szerint a kölcsönszerződés jogi szempontból megfelelőnek tekinthető, ha a szerződésből utóbb (a folyósítás napján), a szerződés rendelkezései alapján kiszámítható például a deviza összeg.

Az ilyen értelmezés oda vezetne, hogy a jogegységi határozat önmagának mondana ellent:

„A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.

A jogegységi határozat fent idézett része, melyből Ön a cikkében téves megállapítást tesz, kizárólag annyit állapít meg, hogy azokban az esetekben, amikor a kölcsön egyes deviza elemei számítás útján határozhatók meg, az nem sérti a Ptk. 523. §-ában írtakat.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a szerződés változat kielégíti a jogegységi határozatban előírt további követelményeket, de még csak azt sem, hogy egy ilyen szerződés megfelelne hitelintézeti törvényben előírtaknak, mint ahogy erre maga a jogegységi határozat is utal:

„Nem maga a szerződéses konstrukció, hanem a konkrét megkötött fogyasztási (2005. január 1-jétől a fogyasztási-, lakossági) kölcsönszerződés ütközik jogszabályba, ha nem felel meg a Hpt. 213. § (1) bekezdés a)-g) pontjai szerinti feltételeknek. „

Hitelintézeti törvény (1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról):

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

a) a szerződés tárgyát,

e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,

3.

Ön szerint, ha elfogadjuk az ön félreértelmezését és valóban elegendő, hogy a szerződésben „a kölcsön összegét nem devizában határozták meg, ám ehhez egyértelműen hozzárendelték, hogy a forintban meghatározott kölcsön összegének devizában való megállapítása milyen árfolyam mellett, mikor történik (jellemzően a folyósítás napján a hitelt nyújtó bank deviza vételi árfolyama volt az irányadó)”, akkor a deviza összeg , hiányában , a szerződés, hogyan fogja tartalmazni például a kölcsön tárgyát (összegét), a kirovó pénznemben (devizában), valamint a törlesztő részlet devizában meghatározott „összegét”, hogy ne legyen jogszabályba ütküző és megfeleljen a szerződéskötéskor hatályban lévő Hitelintézeti törvény 213. § (1) e. pontjának?

Ezen kérdésekre várunk Öntől kielégítő válaszokat vagy azok elmaradása esetén cikkének helyreigazítását.

Ezen kérések elmaradása esetén megjegyezni kívánjuk, hogy cikke eléggé “bértollnok ízű”-re sikeredett, melynek egyetlen célja nem az igazság feltárása, hanem kizárólag az, hogy bármi áron, akár a tények félremagyarázása útján megpróbálja kimenteni Dr. Wellmann György urat és a Bankszövetséget.

Tisztelettel:

Bukovszky László

elnök

Hiteles Magyarok Fóruma Érdekvédelmi Egyesület

Posted in Bírósági ítéletek | Tagged , , , , , , , | Nyílt levél Nagy László Nándor úr részére a valasz.hu oldalon megjelent félrevezető cikkével kapcsolatban. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
ápr 22

Forintkölcsön nem pedig deviza alapú, mondta ki a Kúria a Pfv.I.21.156/2015 számú eltüntetett ítéletben

Deviza alapú kölcsönnel kapcsolatba került személyek és szervezetek körében az utóbbi idők legnagyobb felháborodását az váltotta ki, hogy egy folyamatban lévő perben a pénzintézetet védő ügyvéd benyújtott egy levelet a bírósághoz, amiben nem egyéb olvasható, minthogy a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője Dr. Wellmann György úr sajnálatát fejezi ki a bankszövetség felé, mert az irányítása alatt álló egyik tanács olyan döntést hozott, ami nagy riadalmat keltett a Bankszövetség berkein belül és komoly befolyással lehet a „deviza alapú kölcsön”-ök megítélésére és sokakat ösztönözhet perindításra a pénzintézetek ellen.

Sajnálatos módon már az is a jogállamiság elvének megcsúfolása, hogy Dr. Wellmann György úr Polgári Kollégiumvezetői minőségében válaszol a Bankszövetség levelére, mindezt tovább tetézi, azzal, hogy válaszából nem derül ki, pontosan mi is Bankszövetség problémája az ítélettel és miért ütközne a Kúria által a pénzintézetek megmentésre meghozott 6/2013 PJE határozatba, de az mindenesetre kiderül, hogy Dr. Wellmann György is osztja a Bankszövetség véleményét e körben és már intézkedett is, hogy a Kúria honlapján is közzétett határozatról szóló sajtóközlemény  (az angol változat kivételével – a szerk) lekerüljön a honlapról és a  jövőben ilyen ítélet ne születhessen.

Wellman úr levelében tett kijelentése, teljes mértékben összeegyeztethetetlen az igazságszolgáltatásban betöltött szerepével.

Érdekessége az ügynek továbbá, hogy közel 3 hónapig, a Bankszövetségtől kapott megkeresésig senki nem tartotta a Kúrián az ítéletet ellentétesnek a már említett jogegységi határozattal.

Dr. Wellmann György úr áldozatos munkája ellenére, mégis napvilágot látott az ominózus Pfv.I.21.156/2015 számú ítélet, amelyet most megvizsgálhatunk, hogy mi is lehet benne az Kúria tanácsa által tett megállapítás, ami miatt a bankszövetség ördögűzésbe kezdett.

Kiderül az ítéletből, hogy a Bankszövetség állításai bármik is legyenek azok, nem állják meg a helyüket, mert az ítélet egyetlen pontja sem áll szemben a 6/2013 számú jogegységi határozattal.

Mindebből nyilvánvalóvá válik, hogy két lehetséges magyarázat létezik a levél megszületésére:

1. Amennyiben Dr. Wellmann György úr egyetért a Bankszövetség állításaival, akkor teljességgel alkalmatlan pozíciója betöltésére, mert alapvető problémái vannak a bírósági ítéletek jogi értelmezésével. (Bár az alkalmatlanság, már magával a levél megszületésével is egyértelművé vált.)

2. Van az a pénz…..

Mielőtt bővebben kifejtenénk miért is jelenthetjük ki, hogy a Bankszövetség állításaival és Dr. Wellmann György úr levelében foglaltakkal ellentétben a  Pfv.I.21.156/2015 számú ítélet nem ellentétes a 6/2013 számú PJE határozattal, meg kívánjuk jegyezni, hogy maga a 6/2013 számú jogegységi határozat nem más, mint egy a Bankszövetség nyomására készített , a pénzügyi intézmények érdekeit előtérbe helyező, nagyrészt „Smitteléssel” létrejött határozat. A jogegységi határozat nem egyéb, mint Bankszövetség kérésére a készült cikk adaptációja, amelyet  GÁRDOS ISTVÁN–NAGY ANDRÁS jegyez és amely a „deviza alapú kölcsönök” jogi legalizálását hivatott elérni, visszanyúlva az 1920-as évekhez. A fent hivatkozott cikk a Hitelintézeti szemle tizenkettedik évfolyam 5. számában jelent meg, itt megismertették meg a szerzők az adósokat és a Kúriát a deviza alapú kölcsönök addig sosem hallott speciális tulajdonságával a pénztartozásból adódó kirovó-lerovó pénznemmel.

Sajnálatos módon sok „deviza alapú kölcsönszerződés” még a Bankszövetség megrendelésére készült cikkben és jogegységi határozatban direkt e szerződéstípusra kitalált feltételeknek, sem képes megfelelni.

De lássuk miről is van szó, a 6/2013 számú PJE határozat egyik nagyon fontos része:

A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem)…

Valamint a hozzá tartozó indoklás:

A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg. A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből szükségszerűen fakad, hogy a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás (szerződéskötéskor nem is szükségszerűen ismert) pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti.

Ez nem jelent mást, minthogy a jogegységi határozat indoklása szerint „deviza alapú kölcsön” esetében a kölcsön összege, tárgya az szerződés aláírásának időpontjában (nem egy későbbi időpontban, mint például a folyósítás) a kirovó pénznemben (esetünkben CHF) egyértelműen rögzül.

Így a Kúria által hozott 6/2013 számú jogegységi határozat szerint a szerződés akkor nevezhető „deviza alapú kölcsönszerződésnek”, ha kölcsön tárgya (CHF összege) a szerződésben egzakt módon összegszerűen pontosan meg van határozva (pl: 83.543,21 CHF).

De ez a kitétel nemcsak a Kúria által a bankok sanyargatására kitalált kitétel, mert kizárólag ilyen módon felel meg a szerződés a Hitelintézeti törvényben kogensen meghatározott érvényességi követelményeket, ha ugyanis a szerződés nem tartalmazza a kölcsön tárgyát, esetünkben a kölcsön pontos összegét CHF összegben meghatározva, akkor azon túl, hogy nem felel meg a „deviza alapú kölcsön ” definíciójának, még semmis is a Hitelintézeti törvény értelmében.

Hitelintézeti törvény (1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról):

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

a) a szerződés tárgyát,

Nézzük akkor, az ominózus ítéletben szereplő szerződésről mit nyilatkozott maga a pénzintézet a bírósági eljárás során:

„Kifejtette, hogy a kölcsön folyósítása szükségképpen csak a szerződés megkötését követően történhetett meg, a szerződés ezért nem tartalmazza a deviza összeget…”

Vagyis pénzintézet maga ismeri el, hogy a bíróság előtt, hogy a perbeli szerződés nem felel meg a Kúria által hozott jogegységi határozatban megtalálható a „deviza alapú kölcsön” definíciójának, mert az adós tartozása nem rögzült egyértelműen a szerződéskötés időpontjában a kirovó pénznemben meghatározott összegben.

Az ítélet szerint a szerződés I.1 pontja a következőket tartalmazza:

„a kölcsön összege 6.000.000 (hat millió forint)… mely a folyósítást követően devizában kerül nyilvántartásra és elszámolásra”

A Kúria tanácsa dilemmához érkezett, ha a szerződést „deviza alapú kölcsönnek” tekinti úgy a szerződésben nincs meghatározva a kölcsön tárgya (a CHF összege), ez pedig a felek megállapodásának hiányában a szerződés létre nem jöttét eredményezné, de amennyiben ezt nem kívánja kimondani a Kúria tanácsa, a szerződést még abban az esetben is a Hitelintézeti törvény 213. § (1) a, pontja értelmében semmisnek kellene tekinteni.

De a Kúria tanácsa nem ezt az utat választotta, és itt jön el az a pont, ami miatt a Bankszövetség által üldözötté vált az ítélet.

A Kúria a szerződés megmentése érdekében, hogy a kölcsön tárgya összege meghatározott legyen , úgy döntött, hogy a szerződés nem felel meg a 6/2013 számú PJE határozatban megalkotott deviza alapú kölcsön definíciónak, mert a kölcsön összege nem rögzült a szerződéskötés időpontjában a kirovó összegben (CHF), így ezen szerződés típust nem lehet „deviza alapú kölcsönszerződésnek” tekinteni, a szerződést a magyar nyelv mindenkori szabályai, a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján értelmezte.

A Kúria tanácsa a következő megállapításra jutott:

A „deviza alapú kölcsönszerződésekkel” ellentétben ezen szerződés típus, amelyben az adós tartozása nem rögzült egyértelműen a szerződéskötés időpontjában a kirovó pénznemben meghatározott összegben (CHF összeg).

„A kölcsönszerződés elnevezése, I.1 alpontja alapján, az állapítható meg, hogy a kölcsön összege 6 millió forint volt, amelynek megfelelően 6 millió forint került átadásra, ugyanakkor a szerződő felek szerződésben rögzített szándéka arra irányult, hogy a tartozást a forintösszeg átadását követően devizában tartsák nyilván, az adósok a kölcsön leteltéig devizában nyilvántartott összeggel tartozzanak…”

Itt tehát az mondja a Kúria, hogy e szerződés esetében a kölcsön összege tárgya nem CHF összeg, hanem HUF összeg.

„A forintkölcsön devizában történő „nyilvántartása”, nem deviza alapú kölcsönnek felel meg, hanem értékállandósági kikötést magában foglaló megállapodásnak.”

Ez az az ominózus kijelentés, amit olvasva a Bankszövetségen belül hatalmas pánik lett úrrá:

„FORINTKÖLCSÖN”

Erre azonban a Kúria tanácsa még rátett egy lapáttal:

„azonban az értékállandósági kikötést a szerződés megkötéskor hatályos polgári jogi szabályok nem ismerték és nem támogatták”

De a Kúria bármennyire is meg akarta menteni a szerződést, szembesülnie kellett az igazsággal, így a végső döfést a végére hagyta, mely minden pénzintézetet képviselő ügyvéd legrosszabb rémálmát testesíti meg.

A Kúria tanácsa, nem teheti meg, hogy átsiklik afelett a fontos tény felett, a szerződés nem tartalmazza a törlesztő részletek összegét, sem forintban, sem devizában meghatározott módon. Ezért a Kúria tanácsa, kijelenti, hogy:

„Az adott esetben a szerződő felek között nem jött létre a törlesztő részletek havi összegét tartalmazó kétoldalú írásbeli megállapodás….”

BH2004. 142. I. határozat, ”A szerződés valamely lényeges tartalmi elemében való megállapodás hiánya a szerződés létre nem jöttének, és nem semmisségének megállapítására ad alapot „[1959. évi IV. törvény 200. § (2) bekezdés, 205. § (1) és (2) bekezdés, 240. § (2) bekezdés].

Ez azt jelenti, hogy a Kúria tanácsa úgy ítélte meg, nemcsak kimaradt a szerződésből a törlesztő részlet, ami miatt semmis lenne a szerződés a hitelintézeti törvény értelmében, hanem a felek nem is állapodtak meg a kölcsön e lényeges elemében, ami viszont az egész szerződés létre nem jöttét és nem semmisségét okozza.

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,

Egy létre nem jött szerződés esetén nem alkalmazhatók a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményei, melyet a bíróságok előszeretettel erőltetnek rá az adósokra, hogy a tartozása, mindenáron devizában álljon fenn.

A létre nem jött szerződés nem tehető érvényessé, nem nyilvánítható hatályossá, a bíróságnak abban az esetben, ha egy szerződésről megállapítja, hogy nem jött létre, akkor egy lehetősége marad, mégpedig az adós tartozását a bank által folyósított összeg alapján állapítsa meg a felek közötti elszámoláskor. Mivel a folyósítás minden esetben forintban történt egy ilyen elszámolásban a szerződés által létrehozott, devizatartozás és az azzal járó árfolyam emelkedésből adódó többletteher szóba sem kerülhet.

Most már mindenki számara nyilvánvalóvá válhatott, hogy a Bankszövetség miért is preferálná a Pfv.I.21.156/2015 számú Kúria ítélet eltemetését.

Az ítélet elolvasása után egyértelmű, hogy a Bankszövetség és Dr. Wellmann György tévesen tartja az ítéletet ellentétesnek a 6/2013 számú PJE határozatban kifejtettekkel, mikor a Kúria tanácsa többször is szó szerint idézi a jogegységi határozatot az ítélet indoklásaként.

Véleményünk szerint Dr. Wellmann György úrnak, amennyiben elviselhetetlen késztetést érzett a levél megválaszolására, a következőket kellett volna írnia, a  az ítéletről szóló tájékoztató eltávolítása és a Kúria tanácsának utasítása helyett:

„Tisztelt Bankszövetség!

Bár az ítélet nem kedvező a bankszövetség és a pénzügyi intézmények számára, azonban állításukkal ellentétben a Kúria ítélete nem ellentétes a 6/2013 számú PJE határozatban kifejtettekkel. Továbbá a bírói függetlenség elve megköveteli, hogy hogy a bírók befolyástól mentesen, elfogultság nélkül dönthessenek az egyes ügyekben.”

Végül megjegyezzük, hogy egyetlen esetben lehetne a Kúria tanácsának ítéletét a 6/2013 számú PJE határozattal ellentétesnek ítélni, mégpedig akkor, ha a jogegységi határozatban szereplő egyik részt a szövegkörnyezetéből kiragadva, önhatalmúan félre értelmeznénk.

Ez a rész a következő:

„A perekben gyakori érvelés, hogy azért jogszabálysértőek a deviza alapú kölcsönszerződések, mert a kölcsön összege nem került tételesen, pontosan, összegszerűen meghatározásra. Deviza alapú kölcsönszerződéseknél két tipikus módja van a kölcsönösszeg meghatározásának.

A másik szokásos meghatározási mód az, hogy a kölcsönt forintban határozzák meg, de a  szerződés egyéb rendelkezéseiből következően egyértelmű, hogy a kölcsön devizában kerül megállapításra, a szerződésben meghatározott időpontban az ott meghatározott pénzintézet deviza vételi árfolyama figyelembe vételével, és ezt az összeget, valamint annak járulékait kell az adósnak forintban visszafizetnie a mindenkor irányadó eladási árfolyamon számítva. Egyik meghatározási mód sem sérti a Ptk. 523. §-ában írtakat. Nem szükséges ugyanis, hogy maga a kölcsönadott, folyósított összeg, illetve a törlesztések összege tételesen szerepeljenek a szerződésben, hanem az is elégséges, ha azok kiszámítható módon vannak meghatározva. Amennyiben a kölcsönadott deviza összeg, a folyósított forint összeg, illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztőrészletek egyértelműen kiszámíthatók a szerződés rendelkezései alapján, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a Ptk. 523. § (1) bekezdésébe.”

Pár mondatot kiragadva ebből a részből valóban úgy tűnhet, hogy a jogegységi határozat szerint egy kölcsönszerződés jogi szempontból megfelelőnek tekinthető, ha például a szerződésből utóbb (a folyósítás napján) , a szerződés rendelkezései alapján kiszámítható például a törlesztő részlet deviza összege.

Az ilyen értelmezés oda vezetne, hogy a jogegységi határozat önmagának mondana ellent:

„A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg.

A jogegységi határozat fent idézett része, kizárólag annyit állapít meg, hogy azokban az esetekben, amikor a kölcsön egyes elemei számítás útján határozhatók meg, az nem sérti a Ptk. 523. §-ában írtakat.

Abban a kérdésben azonban mélyen hallgat a jogegységi határozat, hogy az banki kölcsönszerződésekre szigorúbb előírásokat tartalmazó hitelintézeti törvényben előírtaknak is megfelel-e az ilyen közvetett meghatározás.

Posted in Bírósági ítéletek, Szerződések | Tagged , , , , , , | 1 Comment
már 22

Gárdos Péter a “devizahitelesek” megmentője?

(avagy nem kell a Bankszövetségnek ellenség, ha ilyen barátai vannak)

Több éve már mióta Dr. Gárdos István úr a Hitelintézeti szemle tizenkettedik évfolyam 5. számában megismertette az adósokat és a Kúriát a deviza alapú kölcsönök addig sosem hallott speciális tulajdonságával a pénztartozásból adódó kirovó-lerovó pénznemmel.

Ez az új felismerés annyira kapóra jött az akkoriban épp nagy problémával küzdő kúriának, hogy cikket közel szóról-szóra beemelte a 6/2013. számú PJE határozatába.

A deviza alapú kölcsön is devizakölcsön, mivel a tartozás devizában van meghatározva, ugyanakkor a hitelező a kölcsönt forintban köteles folyósítani, az adós pedig forintban köteles törleszteni, tehát mind a hitelező, mind az adós a devizában kirótt pénztartozását forintban rója le. Ez a megoldás tekintendő a Ptk. 231. § (1) bekezdésében tételesen is rögzített főszabálynak, melytől a felek a diszpozitivitás elvéből fakadóan szabadon eltérhetnek, az eltérés lehetőségére e körben a Ptk. 231. § (1) bekezdése kifejezetten utal is.”

„A Ptk. meghatározza azt is, hogy a kirovó és a lerovó pénznem eltérése esetén hogyan kell kiszámítani, a teljesítéskor mennyit kell az adósnak fizetnie ahhoz, hogy a kirótt tartozását teljesítse. A Ptk. 231. § (2) bekezdése szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani.”

Majd nem sokkal később megjelent a 2/2014. számú PJE határozat, amely a deviza alapú kölcsönöknek a 6/2013. PJE által el nem bírált egyes tisztességtelen rendelkezéséivel foglalkozik.

Valóságban viszont az volt a szerepe, hogy a Kúria által tisztességtelennek ítélt „árfolyamrés” miatt keletkezett problémát megoldja.

Mint ismeretes, az „árfolyamrés” tisztességtelenségének kimondása, azzal a következménnyel járt, hogy a deviza alapú szerződésekből eltűntek az eladási és a vételi árfolyamok, ezért a teljesítési árfolyam/ok meghatározásának hiányában a szerződések teljesíthetetlenek és semmisek maradtak volna. Nem lehetett volna őket nagy nehézségek árán se érvényessé nyilvánítani, hiába törekedett erre a Kúria.

Így lett a Ptk-ban talált, a „pénztartozásra” irányadó bekezdés a megmentő.

„A magyar jog vonatkozó diszpozitív rendelkezését a Ptk. 231. § (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez pedig nem a pénzügyi szolgáltatók deviza vételi, eladási vagy közép árfolyama, hanem a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama.”

Ezért kerülhetett vissza a deviza alapú kölcsönszerződésekbe egy teljesítési árfolyam, ami után az eddig összedolgozó felek elégedetten dőltek hátra, hogy ezután már semmi nem állhat a szerződések kijavításának és érvényessé vagy hatályossá nyilvánításának az útjába.

Ekkor jött Gárdos Péter aki a „A kölcsönszerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye” címmel tett közzé egy tanulmányt a Jogtudományi Közlöny 2014. novemberi számában melyben kijelenti és kijelentését Grosschmid Bénit és Bátor Viktort idézve támasztja alá, hogy „nem minősül ezért pénztartozásnak a pénzegyedtartozás, amely esetén a fél egy meghatározott pénzdarab átadására vállal kötelezettséget, és ugyancsak nem tartozik ide a pénznemtartozás, amikor a fél meghatározott pénznem(pl. kizárólag EUR) fizetésére vállal kötelezettséget.”

A KÖLCSÖNSZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGÉNEK JOGKÖVETKEZMÉNYE
Gárdos Péter

5.2. A pénztartozás fogalma

Noha a pénztartozás a polgári jogviszonyok egyik legalapvetőbb fogalma, annak
definícióját a Ptk. nem rögzíti. A jogirodalom egységes álláspontja szerint
definíció hiányában pénznek azt a jószágot tekinthetjük, amely a pénz közgazdasági funkcióját betölti. „Amikor azonban nem valamely különleges jogszabály értelmezéséről van szó, hanem általában pénzről, pénztartozásokról, pénz alatt kétségtelenül azokat a jószágokat (pénznemeket) értjük, amelyek valamely adott helyen és időben a pénz gazdasági és jogi természetű szerepeit betöltik.”36

A pénz ezen definíciójából következik, hogy pénztartozás alatt a Ptk. kizárólag a pénz fenti definíciójának megfelelő tartozásokat érti. Nem minősül ezért pénztartozásnak a pénzegyedtartozás, amely esetén a fél egy meghatározott pénzdarab átadására vállal kötelezettséget, és ugyancsak nem tartozik ide a pénznemtartozás, amikor a fél meghatározott pénznem(pl. kizárólag EUR) fizetésére vállal kötelezettséget.(pénznemtartozás  (pénznemre szóló tartozás) – Grosschmid: Fejezetek II. kötet,588-589 – a szerk.)


36 Bátor Viktor: Pénztartozás. Kamat. In: Magyar magánjog (szerk. Szladits Károly). III. kötet, Budapest, Grill, 1941, 226

http://www.bankszovetseg.hu/wp-content/uploads/2015/06/gardos-peter-89-116.pdf

Jogtudományi közlöny 2014 novemberi szám:

http://www.gfmt.hu/upload/A_k__lcs__nszerz__d__s…..pdf

Önmagában az a kijelentés, miszerint:

„nem minősül pénztartozásnak a pénznemtartozás, amikor a fél meghatározott pénznem (pl. kizárólag EUR) fizetésére vállal kötelezettséget”

,nem tűnik minden felforgató jogi ténynek.

Ehhez össze kell kapcsolnunk a 2/2014. számú PJE határozatban szereplő résszel:

“A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett az Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, ”

Ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy az olyan szerződések esetében, amelyben a bank kikötötte, hogy  „forintban folyósítja” a kölcsön összegét, a banknak nem pénztartozása, hanem ahogy Gárdos Péter Bátor Viktort idézve nagyon helyesen rámutat, pénznemtartozása keletkezett, így a bank teljesítése sem minősül pénztartozás teljesítésének.

Ezért, ezen kikötéssel rendelkező szerződések esetében nem alkalmazható a pénztartozások teljesítésre irányadó, a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív rendelkezés, mely értelmében a Kúria által tisztességtelennek ítélt eladási és vételi árfolyamok helyett , a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama a szerződés részévé válhatna.

Az Európai Bíróság a C‑26/13. sz. ügyben kimondta, hogy a 93/13 EGK irányelv értelmében a tisztességtelen feltételt a bíróság nem módosíthatja, nem írhat új feltételt a tisztességtelen feltétel helyett, de megengedett a tisztességtelen feltétel diszpozitív rendelkezéssel való helyettesítése, mert ennek hiányában a bíróságnak teljes egészében meg kellene semmisítenie a szerződést.

Ebből is egyértelmű, hogy amennyiben a bíróság nem tudja a tisztességtelennek ítélt eladási és vételi árfolyamokat a szerződés teljesíthetősége érdekében a diszpozitív törvényi rendelkezésre hivatkozva a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamával “helyettesíteni” (mivel diszpozitív  törvényi rendelkezés hiányában, azok nem válnak a szerződés részévé) ,akkor csak egy lehetősége marad a bíróságnak, hogy deklarálja a szerződés semmisségét.

Így nem túlzó, ha kijelentjük, hogy minden olyan szerződés esetében, amikor a bank kikötötte a „forintban való folyósítást”, a bíróság nem tehet mást, minthogy teljes egészében megsemmisítse a szerződést, melynek érvényessé nyilvánítására a teljesítési árfolyam/ok teljes hiánya miatt semmilyen lehetőség nem kínálkozik.

Megjegyezni kívánjuk mindazonáltal, hogy a szerződések ilyen mértékű teljesítési árfolyambéli fogyatékossága felveti a szerződések létre nem jöttének kérdését, mert a teljesítési árfolyam a deviza alapú kölcsönöknek egy olyan meghatározó eleme, melyben való megállapodás hiánya a szerződés létre nem jöttét és nem semmisségét eredményezheti. Ezzel a kérdéskörrel következő cikkünkben kívánunk foglalkozni.

Posted in Szerződések | Tagged , , , , , , , | Gárdos Péter a “devizahitelesek” megmentője? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
jún 21

Kincs, ami nincs….

avagy a Kúria nagy igyekezetében javíthatatlanul érvénytelenné tette a deviza alapú szerződések 90 %-át.

Ma már mindenki előtt ismeretes, hogy a Kúria 2/2014 számú Polgári jogegységi határozatának 3. pontja szerint a deviza alapú szerződésekben a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi és az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen. Ezért a szerződések árfolyam meghatározására használt feltételek nem váltak a szerződés részévé.

Ez a döntés önmagában a szerződés érvénytelenségét okozná, mert az árfolyamok pontos meghatározásának hiánya miatt, sem a kölcsön tőkeösszegét, sem a törlesztő részletek összegét nem lehetne kiszámítani.

Ezért a Kúria azzal az indoklással, miszerint is:

„Nem szükséges viszont a feleknek megállapodni olyan kérdésekben, melyet jogszabály rendez.”

megállapította, hogy mind a vétel, mind az eladási árfolyam Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel.

Miről is szól ez a kincset érő „diszpozitív törvényi rendelkezés”?

A jogszabály szövege a következő:

Ptk. 231. § (2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.

Első ránézésre azt mondhatnánk, hogy a Kúria döntésével minden rendben van, de jobban megvizsgálva a törvényi rendelkezést és értelmezve a szerződési konstrukciót, egy olyan problémába botlunk, ami a nagy igyekezetben elkerülte a Kúria figyelmét.

Lássuk akkor, hogy mi is ez az eddig rejtve maradt probléma, ami felett elsiklott a Kúria.

Próbáljuk meg a Ptk. 231. § (2) alapján kiszámítani a törlesztőrészlet és a kezdeti CHF tőke összegét.

Törlesztőrészlet esetén:

A szerződésből ismerjük a törlesztő részlet nagyságát legyen pl: 100 CHF, ekkor a diszpozitív törvényi rendelkezésbe behelyettesítve, azt kapjuk, hogy:

Más pénznemben meghatározott tartozás = 100 CHF

A fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam = Kúria szerint az MNB árfolyam (pl:150HUF/chf)

Átszámítás = 100CHF x MNB árfolyam (150HUF/chf) = 15000HUF

Most nézzük a diszpozitív törvényi rendelkezés alapján a kezdeti CHF tőkeösszeg meghatározását, mi történik, ha az ismert (folyósítandó) HUF összegből akarjuk kiszámítani a leendő (bank által nyilvántartani kívánt) CHF tőkeösszeget.

Ptk. 231. § (2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.

Ismert a folyósítandó forint összeg: 1 500 000 HUF:

Más pénznemben meghatározott tartozás = ?????? Nem értelmezhető, mert nincs más pénznem 1 500 000 HUF van.

A fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam = ?????? HUF-nak nincs érvényes árfolyama, mert 1HUF=1HUF

Átszámítás = Nem tudsz HUF összeget HUF-ra átszámítani…..

Be kell látnunk, hogy a Kúria iránymutatása ellenére a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezés nem alkalmas a kölcsön kezdeti CHF tőkeösszegének a meghatározásra.

Más diszpozitív jogszabály nem lévén, a deviza alapú szerződések nagy részében az alkalmazandó devizaárfolyam hiányában nem határozható meg a kölcsön devizaösszege, ezért ezek a szerződések teljesíthetetlenek és javíthatatlanul, végérvényesen érvénytelenek!!!

Posted in Uncategorized | Tagged , , , , , , , | Kincs, ami nincs…. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva